Te nem tudod, anyám,
hány éve már, hogy csupa vér vagyok.
Vérből van a hold, a nap,
a csillagokon is ott ragyog,
akármerre nézek,
forrón az arcomba csap,
hiába takarom,
félálmomban is hullik rám
a borzalom.
Anyám, te nem tudod,
hogy mindegyik télnek meggyszínű az inge,
és megölelném,
ha egyszer fehér gyolcsban jönne.
Egy darabot szakítanék az ingének ujjából,
és letörölném a vért az angyalok szárnyáról.