Marthi Anna : Végzetem

Végzetem vagy, (a) megvilágosodás.

Onnan kezdődik-e a neheze, amikor

pohár átlátszó vízként, szerelmemet

tisztán lehajtod? …én büszke fejemet.

Szomorúságunk rövidül. Elért minden.

Mi eddig súly, gonosz vagy gyötrelem.

Poklot megjárt, égi szárnyas lepelben

bodhiszattva, aki koldus emberként is

mer lélegezni. Karján az erő? Szívben

kereshető. Feláldozni kész az időben

törékeny személyiségjegyét. Legyen

véradó, szellem, szolgalét, művészet,

bármi – amivel a Föld és rajta mi – előre

billenés. Hátravetett tudásod jelzáloga

ős, Atlantisz, esszénus, buddha: Jézus

kutyagol be életeddel, szürke szamarán.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.26. @ 20:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak