Kedves olvasó, szeppenj meg,
mindjárt magyarázattal indítok.
Ez az üzenet saját kitalálású,
jól bejáratott rögeszmémnek szól.
A valóságtól elrugaszkodott.
Mesés álomvilág sarjai, mi, de főleg Ő.
Levetett, ostoba álarcok mögött,
újabb és újabb szivárvány színű
ívek, bomló hagymahéjak alá
fészkelte be magát egy apró, átlátszó
lélek.
A héten Jézus arcú lett a világ.
Április bolondjától az idő befordult
a sarkon, onnan nagycsütörtökre
virradtunk. Ha ma összefogódzna
lelkünk, és levetnénk egónk,
tanítványok lehetnénk.
Alvón-ébredőn, ahogy a múlt;
ahogy a jövő bírja el ezentúl is bölcsülő
szavunk. Önmagunk csendje ért be.
Semmi fújta léggömb röpül az égre,
bóbita ernyőkbe kapaszkodik
a tudat; a szeretet gyermeki fényessége.
Lábamnál hever a földi szenvedés.
Ujjbegyem rápillantana mától
az istenközelségre.
Belekarcolja fájdalmát a levegőbe.
Mária-könnybe lépek, és látom,
dolgatehetetlen hullik darabjaira
az eddig nézhető…
Megszületik-e idebent a láng?
Olvasni fogom egyszerű imám.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.04. @ 08:21 :: Marthi Anna
