Marthi Anna : Válasz

 

 

Kedves olvasó, szeppenj meg,

mindjárt magyarázattal indítok.

Ez az üzenet saját kitalálású,

jól bejáratott rögeszmémnek szól.

A valóságtól elrugaszkodott.

Mesés álomvilág sarjai, mi, de főleg Ő.

 

Levetett, ostoba álarcok mögött,

újabb és újabb szivárvány színű

ívek, bomló hagymahéjak alá

fészkelte be magát egy apró, átlátszó

lélek.

 

A héten Jézus arcú lett a világ.

Április bolondjától az idő befordult

a sarkon, onnan nagycsütörtökre

virradtunk. Ha ma összefogódzna

lelkünk, és levetnénk egónk,

tanítványok lehetnénk.

 

Alvón-ébredőn, ahogy a múlt;

ahogy a jövő bírja el ezentúl is bölcsülő

szavunk. Önmagunk csendje ért be.

 

Semmi fújta léggömb röpül az égre,

bóbita ernyőkbe kapaszkodik

a tudat; a szeretet gyermeki fényessége.

 

Lábamnál hever a földi szenvedés.

Ujjbegyem rápillantana mától

az istenközelségre.

Belekarcolja fájdalmát a levegőbe.

 

Mária-könnybe lépek, és látom,

dolgatehetetlen hullik darabjaira

az eddig nézhető…

Megszületik-e idebent a láng?

Olvasni fogom egyszerű imám.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.04. @ 08:21 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak