Marthi Anna : egyszerű pitypangos vers

Mennyi szavad áldozod a világra, miközben

“egyetemes összhangban él mesés csended”.

Mikor tűzrakó hely közepén gyermek csücsül,

kezében pitypang, hirtelen valami láthatatlan

fújja el, (megmagyarázhatnám ki az, de titok),

ezért a gyerek következő bóbitájával is oda ül,

érzi magában, ott lehet az erő, ott a torka fog,

így edzi magában a levegőt, ott remél nagyot.

Legutóbbi módosítás: 2015.04.27. @ 17:46 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak