A XVIII. Aquicumi Költőverseny döntős verse
Koosán Ildikó
„Ab urbe condita.” A. U. C.
A város alapításától (Titus Livius)
Duplára tömötten emeltem akkor magasba…
nyár volt, s az erdő fényszigetére madarak gyűltek;
én soha tisztást szentebbnek nem láttam az óta;
ennyi az emlék; hátikosárral még ma is boldogan
mennék lombtördelt fényeket felszedegetni, s magam
a természet gyógy-illatával tölteni újra.
Nincs közelebbi barát, nincs végtelenebb tér;
erdei tisztás templomi csendjén átszűrve, látni
világunk dobra verését; harminc ezüstért eltékozolnák
köpenyegét az Úrnak, s a Föld fényszigetét is akár.
Vannak, kik bonyolultnak ítélik a bölcsek
útmutatását: miként is kellene visszaszerezni
komfortért elhagyott kincsekben gazdag ösvényeinket,
s miért is. Vissza a természethez! Sürgette Rousseau
azokban a régi időkben, időszerűbb lehet ma inkább…
Élemedett kor hajt felidézni újra a múltat;
szétszórt diákot sürget ekképpen az intő: éld az
időt okosan! Számot kell adni, duplára tömött
kosarad emelni magasba, s mind, ami kincseket
hoztál a fény szigetéről, mert szólani itt az idő:
Ébredj halandó „ab urbe condita”ássuk a vermet!
/A.U.C. rövidítés használatos úgy is, mint időpont megjelölés/
2015 márciusa
Legutóbbi módosítás: 2015.04.16. @ 11:00 :: Koosán Ildikó
