(Üdvözlégy parafrázis)
„Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes!”
Melletted fáradt angyalok baktatnak,
igazodva a teremtett galaktikus rendhez,
segítenek minden születendő magzatnak.
„Az Úr van teveled.” Tán velünk is örül,
bár holtjaink pora könnyesre töri szemed,
Fiad az életét adta váltságul, s üdvözült
ez a hibákat halmozó ember-rettenet.
„Áldott vagy te az asszonyok között,”
mert megfogant benned a bűnünk bocsánata,
az ember még ma is élvezetekkel tömött,
kevés a jó, nem változik több évszázada.
„S áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.”
ki megszületett és meg is halt értünk,
nincs ebben semmiféle különleges rébusz,
Ádám, s Éva óta mi kárhozatban élünk.
„Asszonyunk, Mária, Istennek szent anyja,”
esedezem, ne hagyd el az embert, a nőt,
hozzád szól ez az egyszerű hozsanna,
sok a vétkünk, ám segítsd a jóra éhezőt.
„Imádkozzál érettünk, bűnösökért,”
ha majd mennünk kell vezess át a hídon,
megfizettünk minden Fiadba vert szögért,
mindezt azért, hogy megváltva tanítson.
„És halálunk óráján” fogd meg a kezünk,
hogy ne érezzük át csupasz magányunkat,
hol legszentebb fényed táplálja szellemünk,
mégsem érjük el makulátlan tisztaságodat.
Amen.
