Fehér Csaba : Nem vagyok

Nem vagyok poéta, égő tollú költő,
nem nyomtatnak könyvbe, s néhány emberöltő
múlva nem is hiszem, hogy tudja majd bárki,
merre járt a lábam, nem fogsz megtalálni.

Nem vagyok jó gazda, csalánt terem kertem,
míg a fűszálak közt fekve énekeltem.
Nem tudok a Napba nézni nyitott szemmel,
és a mindenség közt porszem vagyok: ember.

De ujjam itt hagyom a nyár verőerén,
s a morzekódjait papírra vésem én.
Mellénk ül a Csend is, olyan mint egy álom,
ahogy a szavakat mind rátetoválom.

Nem vagyok poéta. Van tollam, füzetem,
s amit az élet vár, én is megfizetem.
Vagyok, aki voltam, egyszerű halandó.
Olyan, mint a versek: múlt és maradandó.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.06.04. @ 21:28 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.