Koszka Attila : Önmarckép

 

 

Vérbő álmaid megalvadt romjain fekszel,

Tested tesped, lelked pórázon jár.

Az idő póráza hosszú, kényelmes a kés,

Agyadba hatoló gondolatok gombamód

Szorítják ki tiszta valód érzékeny angyalát.

Jól fésült ruházatod páncél-rései közt

Megannyi kukacként furakodik be a kétség.

Önmagad foszló ruhájává válsz,

S lehullasz, mint levél, mint asztalszélről kabát

Zsebedben kincseid bebábozva várják

Múló erők dicső diadalát.

 

Legutóbb szerkesztette - Koszka Attila