Dvorák Etela : Pitypangvarázs

Deres dróton
fénylik az első napsugár.

Mögöttem távolodik
az alvó idő.

– mögötted távolodik – értem én, de ez így elég érdekes… hisz, ha valami alszik, az nem távolodik, és ha mögöttem van, azt nem is látom… Nem ragozom tovább…

Ébren vagyok, szememben
illatos mező.

A te világod arca hajamba
kócolja a lángoló napot

.- világ arca?

– kócolják? Napot? Ami lángol?
Erre nem is tudok mit írni. Az egész egy nagy képzavar, hangzatos szavakkal…

Akaratod egyre halkul,
bókod elillanó pitypangvarázs.

Talán ma megérint a tavasz,
könnyedén,
ujjaival rügyeket éleszt.
Felettem áramló kikelet,
szinte törékeny a derengésben.

– ez az utolsó rész, már majdnem „teljesen”, érthető, bár az az áramló kikelet eléggé „megerőszakolt” kép…

Pihentesd ezt a verset, Etka…

 

Rendben Hajnikám…

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Dvorák Etela
Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.