Beléd keveredtem,
mint ünnepkor a húsleves
és a mézeskalács a gyomromban,
úgy kavargunk.
Otromba érzelmek,
ahogy a kávém kavargatom,
és érzelgek,
hogy mennyire nagyon…
Közben meg folyamatosan elharapom a szám,
csendben akarok lenni
és ennyi,
álljon meg a világ,
míg én kavarodok,
forgok,
forgatag vagyok,
eldobtam a testrészeim,
szerveim,
csak a szívem sípol és villog
valahol a tornádó közepén,
lehet én,
lehet én,
de mégis inkább mindig te,
összezavarodva lendülünk a semmibe.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.22. @ 20:41 :: Tóth Zita Emese
