Koosán Ildikó : Egy vers margójára

saját fotó

 

                                     Egy vers margójára

 

 

                               Koosán Ildikó

 

 

….. a hiányzó szóra  várok…

majd… talán jönni fog… ugyanaz,

…a mindig ugyanaz… az elkoptatott…

… a százszor eléd tárt zaklatott

érzésvilágom, az éltetőm… az enyém ….

…egyedüli  ezen a világon,

verssorok katlanában vergődő igaz

társadé;  s benne a szavakba búvó  

testetlen árvaságom…. a szó…ez a   

hegycsúcson, lapályon, úttalan

síkságon átzúgó keserű vigasz …

 

… jön, hangulathullámon hánykódó

fénytelen csöndjeim éjjelén, ha, mint 

védtelen sziklapart fövenyét a vihar,

vágyaimat az álom lelkemig kavarja…

 

…jön, tudom, nem ártani, … csupán

a fogyó napi lét lihegő szenvedélyét

fáradtan ziháló csönd-szóra váltani…

 

 …de addig lombtalan ágak

sóhaját írom arcodra a semmi várás

holdfényes káprázatában,

ha télderes hajnalpírzuhogásban

veled ébredek távoli virágbibezenére …  

hogy most… és akkor is tudd… lásd…

ez vagyok én, a mindörökké álom…

jövőtlen harmatcsepp őszvégi  

vadvirágon…

 

 

Szombathely, 2013. október 12.

Legutóbbi módosítás: 2013.10.12. @ 10:31 :: Koosán Ildikó

Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.