Tóth Zita Emese : Dal

dalszöveg

 

És voltunk mi már szépek és jók is,

de a hajó, mi vitte a kort,

hullámot vert arcunkra,

s vonalakat rajzolt,

és nem tudom, mi lesz,

ha egyszer,

ha újra jön majd a lét,

a hideg fut a szívemen,

s várom, hogy itt legyél,

hisz’ voltunk mi már csúnyák és ósdik,

de ahogy a szíved átkarolt,

én nem tudom ki volt még itt, 

de egy ráncot sem hagyott.

 

Refr.:

A Holdon hintázgatunk,

szíveinkből van a kötél,

a fel- fellibbenő táj mögénk bújt,

cipőnk a végtelenhez ér,

olyan ez, mint egy el nem múló tánc,

egy ritmusra kattog a két agy,

s ha már ránk senki sem vigyáz,

én örülök majd, hogy te mindig itt vagy.

 

Körbeér az óramutató,

bár látnám megint a szemed,

ha én nevetek,

és te visszamosolyogsz,

oldalra hajtod a fejed.

s tudod,

vaslábait húzza az idő,

forró nyomában ég a jelen,

zsebed alatt a mellkasodban, érzed, 

van kitől,

van kitől szép legyen. 

 

Refr.

 

És voltunk mi már szépek és jók is,

de elviharzott a múlt,

megázott fiatal palettánk,

s minden színünk kifakult,

sok év után is

ugyanúgy remeg a test,

ha ajkad ajkamhoz ér,

szivárványizű szerelmet  fest,

s élénk lesz a kép. 

 

Refr.+

 

Olyan ez, mint egy el nem múló tánc,

egy ritmusra kattog a két agy,

s ha már ránk senki sem vigyáz,

én örülök majd, hogy te mindig itt vagy.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.09.03. @ 19:33 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.