Az énképemben láttalak,
Hol mozdulatlan folt ragadt,
Egy lepedő, gyűrött idő,
S a bimbózó, nedves eső.
A homályos tér szétszakadt,
Mellékhatása halk szavak,
Rá merev érvelés dagadt,
Míg fény nem verte arcodat.
Az ablak alatt rongyaink,
Velük ledobtuk gondjaink,
S az ajtó titkát elnyeli,
De nem ő az ki élvezi.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.03. @ 18:37 :: Thököly Vajk