Thököly Vajk : Az ajtó titka

 

 

Az énképemben láttalak,

Hol mozdulatlan folt ragadt,

Egy lepedő, gyűrött idő,

S a bimbózó, nedves eső.

 

A homályos tér szétszakadt,

Mellékhatása halk szavak,

Rá merev érvelés dagadt,

Míg fény nem verte arcodat.

 

Az ablak alatt rongyaink,

Velük ledobtuk gondjaink,

S az ajtó titkát elnyeli,

De nem ő az ki élvezi.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk