Amikor még gyerek voltam,
úgy vártam az ünnepet!
…Jó régen voltam gyerek…
Emlékszem,
hogy számoltam a napokat!
Ott járt minden gondolat,
hogy mit kapok,
mit hoznak az angyalok
– vagy az aktuális „hozó”…
Hiába, a Világ változó!
– Jaj, ez a csontritkulás!…
Hozhatna egy kis meszet
a csontomba a Mikulás!
… Az ördög meg elvihetné
a káros koleszterinem!
Azt hiszem,
írok még a Jézuskának
(vagy felszólok mobilon),
hogy hozza meg – vagy inkább helyre! –
a hemoglobinom…
A húsvéti nyúl pedig
tojhatna egy altatót,
így aludhatnék reggelig!
… Már mély álomra se telik…
Csip-csip… Jött egy esemes:
” – Sajnálom, a zsákom tele,
nem fért mész egy gramm se bele!
Aláírás:
Mikulás”
Jé, a ládában egy levél…
A boríték piros… A szaga
a záptojással felér!
Ki az ördög küldte, vajon?
Tényleg ?… Már vártam nagyon!
” – Sajnálom, de a pokolban
az ördögök kövérek!
A lényeg:
A koleszterin marad!
Éljen, ahogy tud!
Belzebub”
Összegyűrtem és kidobtam
a levelet mérgemben.
Az életben
mért megy minden cudarul?!
– Nini! A nyúl!
Meg se vártam, hogy kibökje:
Nincsen nála altató…
Úgy kínáltam fültövön,
még az este kiderüljön,
a nyúlhús milyen laktató!
Száz a vége – egy a szó:
a Világ ilyen változó!
Legutóbbi módosítás: 2012.12.07. @ 10:53 :: Zalán György