Tiszai P Imre : az álmok törékenyek

Nyomtatás

az álmok törékenyek,

  akkor születnek, mikor a lélek

  felsír a magányban, vagy csak hallgat,

  mert a fájdalom megbénít, bilincset rak

  a létezésre és csak ringsz a semmiben,

        és az álmok könnyen összetörnek a lelkedben

az álmok törékenyek,

  fény-árny játékok csak, mit az alkonyi napsugár

  rajzol a falakra sejtelmes képként, rád vár,

  hogy életre színezd, szivárványt varázsolj

  könnyeid között, aztán megpihenj, csak álmodj,

        de az álmok könnyen összetörnek a lelkedben

az álmok törékenyek,

  egy fejsejlő dallam hív, táncunkba ringat,

  rám fonódó tested kóstolom, a vágyak

  bőrünkön ébrednek, sejtjeink szeretkeznek,

  az utolsó hang bennünk szól, bennem-benned,

        de az álmok könnyen összetörnek a lelkedben

az álmok törékenyek,

   ha a valóság sziklái ráomlanak – elpusztulnak,

   ma fojt a világ, talán megírjuk a holnapunkat,

   de bizonytalan a kéz, mert fél, vagy csak erőtlen,

   ha nem fogja kezed kezem, tudom, nincs lehetetlen,

       de az álmok könnyen összetörnek a lelkedben

az álmok törékenyek,

   egymásra ébredtünk, egy érintéssel váltunk valósággá,

   pillanatokat szőttünk együtt percekké, napokká,

   hittük, hogy holnapunk közel, valahová elindultunk,

   ahol egymásban megpihenünk, és tovább álmodunk,

       vigyázzunk az álmokra, ha elmúlnak – meghalunk