Mudra Csaba : Halkulat

Csak vágy,

hogy a szavak játszanak a sors hangszerén.

Húrok szakadnak,

elhalkulnak a ki nem mondott szavak.

Néha még hallani vélem dallamát,

rozsdás húron ujjaim keresik szavaid

múló ritmusát.

 

Halkulok magamban.

Úgy, ahogy az öreg hangszer

szúrágta teste lassan összeszakad.

Még adok pár hangot az éjnek.

Csillagok hallgatják,

pislognak rám,

elcsendesül a porladó szerenád.

A testetlen hangszeren

már nem játszanak a szavak,

csak én hallom éjjeleken,

álmaim fái alatt.

 

Legutóbb szerkesztette - Mudra Csaba
Szerző Mudra Csaba 100 Írás
Sziasztok.. Csak leírom magam. Néha pedig, kiírom magamból, magam.