Szőke cigány fiút áldoz a kényszer,
vézna kezére a Hold kötöz árnyat,
reszket az ágon a fűzfalevél is,
vinnyog a bennem búvó állat.
Részeg házak a víz közelében,
tépett láncát húzza a bánat,
falra szögezve dermed a lelkem,
vidd a kabátom, rád még várnak.
Létige suttog a holt vezetéken,
éled az erdő, elveszi jussát,
kúszik az inda, szellemléptek
halk suhogását hozza a szél.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.02. @ 08:08 :: Takács Dezső