Rózsa Ibolya : Sárkupac

Fazekas barátomnak…*

 

 

A történet fazekas barátommal esett meg és szóról szóra igaz!

Akkoriban történt ez, amikor tanyán lakott. Szeretett ott élni, csönd és nyugalom vette körül. Reggelente madárkoncertre ébredt, jó levegő és békesség lengte be a házát. Barátai be-betértek hozzá, menedéket találva a városi nyüzsgésből, a rohanásból, a szennyezett légkörből. Olyankor jókat beszélgettek, vagy egy-egy hétvégén szabad tűzön főztek-sütöttek. Jól érezték magukat.

Egyik alkalommal „városi bulit” szerveztek, vagyis esti koncertre készülődtek és nem feledkezve meg kedves tanyasi barátjukról, elmentek érte autóval, hogy együtt töltsenek el egy kellemes estét.

Drága jó fazekasunk ódzkodott elmenni, mondván, dologidőben érkeztek, szárad a sok edény, másnap kemencét kell rakni és égetni, mert a megrendelő hamarosan vinné a sok portékát. A barátok megértően bólogattak s kedvesen invitálták, menjen csak velük bátran, még az éjszaka folyamán visszafuvarozzák, hogy haladhasson a dolgával.

Engedett jóbarátunk a szíves kérésnek s beült az autóba. Nem is bánta meg döntését, az est jól sikerült, a zene kiváló volt és gyógyír lelküknek. Még nem nyúlt az éjszakába a koncert vége, ezért úgy döntöttek, megbeszélik az eseményeket, beültek hát egy kerthelyiségbe legurítani néhány korsó sört. Nyár lévén a kellemes hűs ital fogva tartotta őket, rendeltek még néhány „kanyart”… Ám hirtelen zápor kerekedett, bevonultak fedett helyre s várták, hogy elálljon… Közben a sör fogyott – újabb rendelés -, az eső csak nem hagyta alább s ők sem a sörözést. Záróra után – feledve gondot, esőt, aznapot – egyik cimboránál nyugovóra tértek, mondván, reggel korán indulnak is ki a tanyára. A tervet reggel tett követte, fazekasunk rendben hazaért. Tett-vett, kávét főzött, ténfergett kicsikét, majd a kert hátulján elvégezte kis szükségét; nem gond ez egy férfiembernél, ha meglocsolja a gyepet… Szeme sarkából akkor észre vett valami kis halmocskát. Mit sem törődve folytatta dolgát, míg az agya vissza nem rántotta a látványra, hogy mostmár tudata is megértse, mi is az… Hirtelen sokkot kapott. El is ejtette a kezében lévő „slagot”… Elállt a lélegzete. Csak neeem? Ez lehetetlen! Ó, jaj! Itt is esett az este… Hát persze!…

Tegnap, amikor megérkeztek a cimborák, addigra már kihordta a szépen elkészített edényeket, hogy jó alaposan kiszáradjanak a napon. S aztán ottfelejtette…

Elment mulatni a városba s az eső „szarrá” mosta három hetes munkáját… Ott nyamvadtak elázva, árva agyag módjára, egymás hegyén-hátán egy darab földdé visszalényegülve, sárkupac lett belőlük.

Kis híján sírva fakadt, aztán a hangos nevetés tört ki belőle, a hahota rázta, ilyet még sosem látott, harminc edény egy rakáson, furcsa kompozíciót mutat!

Nos emberek, mi a tanulság ebből?

Mielőtt elindultok kultúrálódni, nézzetek szét a házatok tájékán, hogy mindent rendben hagytatok-e magatok után! Különben több kárt okoztok magatoknak, mint hasznot!

Legutóbbi módosítás: 2011.04.23. @ 16:26 :: Rózsa Ibolya

Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/