Marthi Anna : rádleltem

az alternatív érzelemr?l

 

 

bohók vagytok ikrek
egyiketek mintha a naiv lány lenne aki érez
a másik arcban az excentrikus hangzása van
mikor elvont lesz amit csak simán egy sárga
sálból egy jó fotós a benzinkút el?tt
kosarad rejti a holdat
lépteid nyomán nem ?rzött képekb?l az új

ki fog szólni nektek a már létez? világról

energiabomba tollsepr? és gizgaz-keret

modern üreset fest a tény

hogy er?s színekb?l kopott kapualjat

is lehet

barnára festették a szépen lepattogzott csodakék kapumat

miért hitték hogy így szebb lett

befestettétek a sajnálatot feketére holott nem ráncos

sorsnak pécézik a mozdulatlan világot

mikor sorozatot vetít a lehetelen képek hada

heverészik a lepkeágyban gubód megóvja ?t

állóképek és éles ellentétek ebb?l fotózod a hideg érzelmedet

ahol nics láng nics fészek rideg holnap miben k? helyett

embert vonszol a tárgyi félhomály

összef?znéd a láncot nem mozog szín nyugtatja mit a gondolat

nem tudott…semmit sem nevez bohóságnak

meztelen testvéred rég tetszhalott

ravatalán álomképek túl rágós arctalan tegnapokat

cserél be az id? happy enddé

———————————-

 

Kedves Szerz?, kissé túlságosan szabadon eresztetted magad: a mondatok nem egymásba hajolnak, hanem egymásba folynak, az eredmény pedig egy rágós, se eleje, se vége, se közepe, kivehetetlen gondolatsor.

Legutóbbi módosítás: 2011.04.09. @ 15:30 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak