Marthi Anna : Fékezz

miért pont ezt a délutánomat
a tavaszba forduló külvilág dacára
belegázolok Pest forgó zajába
rajtakapom elszálló bátorságomat

sikertelen utam estémbe tellett
vonatom éjfélbe ér?n menetel

egyre csak arra vágyom benne
valamely ponton el?bújnál kedves

elmosolyodom az örök elmúláson
e meg nem álló örök száguldáson
ugyan mért állnál meg pillanatra
hisz a tennivaló van beléd rakva

miért várnál egyet ki ?rült és érdes

ha lelkén a folt lám egészen fényes

ha ? csak benned nyer is öntudatra

sok varázsló gyulladt nagy haragra

 

bonyolult bódulatban már nem érzed

vagy tán nem tudod miért kéne érezd

mi sem egyszer?bb mint némulj létezz

végül délcegen próbáld meg és fékezz

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak