Marthi Anna : apróz

Nem sérelem, ha minden rosszal tisztába’ vagy;
itt már gyógyírt keresel bármiben,
sajgó fájás, szomorúság hegyek,
nem ihlet az élet, csak követeli a h?st.
Benned rugdalózik minden ébredésre
vágyó újszülött csíra-gondtalan,
félben hagyott szerelem a most,
nem kiúttalan – remény a cél.

 

——-

Gondolat-írások. Ez jut sokszor eszembe Anna, amikor olvasom írásaid. Viszont nem minden gondolat n? fel verssé, ahhoz több kell. Itt is hiányzik az író és az olvasó közti kapocs, átjáró, a dallam, a ritmus, mely kifele közvetítene.

Értékéb?l nem veszít, de így csak egy szép gondolat marad.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak