Marthi Anna : Harmat, virág

Az ország más-más vidékein más-más, de körülbelül Szent-György-nap tájban virágzó füvet neveznek így.

 

 

 

Kimentél hajnalban

harmatot gy?jteni,

zöld selyem hálóruhádban;

nem szállt ki még szemedb?l az álom,

ráleltél egy akkor kibújó új virágra,

köszöntél neki, arcodon öröm.

Ó, látlak végtelen szerelmek varázsa,

Te vagy aki ?rzi a tisztaságot.

Isten nevetését csodálja –

páratlanul is párban,

feledni ?t sosem fogod…

 

 

 

Fotó: Jánoska Alíz

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak