M. Fehérvári Judit : A Feltámadás pótlékairól

*

 

„Amit egynek a legkisebbek közül is tesztek, nekem teszitek.”

                                                                          (Máté 25, 45)

 

 

Az ember soha nem egész.

Vagy karja fonódna ringva

helyére a Másik tüzébe,

vagy kitárná keresztjét,

mielőtt zúgva kondulna

újra a nagyheti lárma:

böjt nélküli üzérkedés

– üres járata a hitnek -,

hol nincsen helye idegeneknek,

csak képeknek és Megváltóknak,

kik hirdetik e világ tetején,

hogy mégsincsen Isten,

csak a múlt árnyai

festenek imádni

Krisztust is…

… s ájtatosok is jőnek

és írástudók és farizeusok

meg templomi törvények…

– nevetséges gépezet-

Halljuk, mikor elközelg az ünnep:

Szentként imádják,

pedig valódi Énje, s mit

végig hirdetett, egyetlen

szóban íratott csupán meg,

melynek tartalma nem más,

mint az Élet és a Szeretet,

mi felfedte Samária titkát,

a vámosokét és utcalányokét,

s a fán kuksoló Zákeusét,

Jairus leányáét és Lázárét,

s tudást adott a holdsugár éjen

Nikodémusnak, hogy a kútnál

ő is valódi vízből merítsen,

hiszen Isten Országa

inkognitóban, rangrejtve

nem ott él és cselekszik,

ahol fényruhába vonják,

miközben képzeletben

mindenféle tévhittel felruházzák,

s templomi kegytárggyá teszik,

így talán soha el nem hiszik,

hogy Ember is volt tündöklő arccal,

majd Istenné vált a Feltámadással…

Így került a világban helyére

minden aprócska szerelék,

mert az ember hittel a lelkében

lehet csakis az Egész.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.