1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepli a világ a tánc világnapját. A „Balett Shakespeare-jeként” ismertté vált táncos-koreográfus születéséhez köthet?. 150 balettje közül egy sem maradt fenn, de m?vészetre gyakorolt hatása a mai napig érezhet?. 1760-ban adta ki Levelek a táncról cím? könyvét, mely forradalmi újításokat tartalmazott. Jean-Georges Noverre könyvében lefektette a balett néhány alapszabályát, alapelvét.
„Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyör? természet pontos mása – vagy legalábbis annak kellene lennie.”
Szertartásos tánc, néptánc, törzsi táncok, színpadi tánc, verseny-, társas- és modern tánc, balett és még sorolhatnánk a tánc különböz? fajtáit. A tánc az emberi kultúra fontos része. Ahogy az emberek és a társadalom változik, úgy változnak a táncok is, de az esetek többségében mindig felfedezhet?ek a hagyományos elemek.
Pina Bausch legendás koreográfus két, ritkán látható el?adásából láthat részleteket a közönség csütörtökön (2011. április 27-én), a tánc világnapja el?zeteseként az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben (OSZMI).
Mint az intézet az MTI-vel közölte, a tánc világnapja alkalmából a két évvel ezel?tt elhunyt Pina Bauschra emlékeznek. Az OSZMI Táncarchívuma gy?jteményéb?l A kékszakállú herceg vára inspirálta Blaubart cím? darabból, valamint a koreográfus stílusjegyeit összegz? Waltzer cím? m? felvételéb?l vetítenek hosszabb részleteket délután fél háromkor az intézet konferenciatermében.
Az eseményen Fuchs Lívia tánctörténész beszél a hamarosan megjelen?, Pina Bausch életpályáját bemutató könyvr?l, és a Táncarchívum néhány különleges dokumentumát is megtekinthetik a résztvev?k.
Pina Bausch (1940-2009) halála után társulata együtt maradt, el?adásaikat továbbra is játsszák Németországban és világszerte.
A Tanztheater Wuppertal-Pina Bausch június 13-án és 14-én vendégszerepel a Nemzeti Színházban. Egy Budapesten még nem látott Pina Bausch-koreográfiát, a 2008-as Sweet Mambo cím? darabot mutatják be a magyar soros EU-elnökség kiemelt kulturális programjaként.
A német táncm?vész-koreográfus társulata 2000-ben Wiesenland (Zöld Föld) címmel Budapesten, a Vígszínházban mutatta be többhetes magyarországi tanulmányút és m?helymunka impresszióiból táplálkozó produkcióját. Korábban – 1995-ben – a táncszínház Nelken (Szegf?k) és Café Müller cím? darabját is láthatta a magyar közönség.
Gálaest a tánc világnapja tiszteletére
A Magyar Táncm?vészek Szövetsége és a Nemzeti Táncszínház szervezésében
M?vészetek Palotája
Budapest
2011. április 29. 19:00 – 21:30
Fesztivál Színház
A Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncm?vészek Szövetsége már hosszú évek óta gálaestet rendez a táncm?vészet legnagyobb ünnepén, amelynek keretében adják át a Szövetség szakmai díjait: az életm?-díjakat, az évad legjobb férfi-n?i táncosainak díjait, a legjobb alkotó díját, a legjobb végz?s növendékek díjait, az oktatásért és a tudományos munkáért járó díjakat, valamint a Táncm?vészetért díjakat. Ugyancsak ezen az estén kerül sor a Fülöp Viktor-ösztöndíjak, valamint az Imre Zoltán-díj átadására. A gálaest alkalmából a 2010-ben díjazott m?vészek és alkotók produkcióiból láthatunk reprezentatív válogatást.
Közrem?ködnek: Szegedi Kortárs Balett, Pécsi Balett, Közép-Európa Táncszínház, Duda Éva Társulat, valamint a Magyar Táncm?vészeti F?iskola növendékei.
A gálaest rendez?je: Novák Ferenc, Kossuth-díjas
Az est programja:
Pécsi Balett: Bolero – koreográfus: Vincze Balázs
Szegedi Kortárs Balett: Testek filozófiája (részlet) koreográfus: Juronics Tamás
Közép-Európa Táncszínház: Visszavonhatatlan (részlet) koreográfus: Jónás Zsuzsa
Duda Éva Társulat: Overdose (részlet) koreográfus: Duda Éva
Duda Éva Társulat: Faun (részlet) koreográfus: Duda Éva
Táncolja: Jónás Zsuzsa és Bora Gábor
Duna M?vészegyüttes: Örökkön-örökké (részlet) koreográfus: Juhász Zsolt
A Magyar Táncm?vészeti F?iskola növendékeinek el?adása
Pécsi Balett: Bolero
Koreográfus: Vincze Balázs
http://www.youtube.com/watch?v=Ig5HqL1bJNs
„Id?tlen szépség? alkotás”
A tánc világnapja – Giselle: az operaház színpadán
A tánc világnapján, április 29-én újítja fel a Magyar Állami Operaház Budapest a Giselle cím? balettet, amelyet a címszerepet évtizedeken át alakító els? magyar Giselle, Kún Zsuzsa id?tlen szépség? alkotásnak nevezett.
A Giselle az egyik legrégibb, csekély változtatással eredetiben fennmaradt romantikus balett. Bár az eredeti koreográfiához minden alkotó hozzátesz valamit, igyekszik az egykori hangulatból és lépésanyagból minél többet megtartani – mutat rá a dalszínház kommunikációs irodája által az ajánló.
Giselle a balettirodalom egyik legnehezebb, legösszetettebb, legsokoldalúbb és legtechnikásabb f?szerepe. A mostani felújításban négy kiváló balerina – Popova Aleszja, Kozmér Alexandra, Felméry Lili és Pap Adrienn – mutatkozik be a címszerepben.
A történet egy német erd?ben játszódik, ahol az álruhás Albert gróf Giselle, az egyszer? parasztlány szerelme és menyasszonya, Bathilde hercegkisasszony között ?rl?dik. Amikor kiderül, hogy Albert v?legény, Giselle bele?rül fájdalmába, majd holtan esik össze.
A lelkiismeret-furdalástól gyötört ifjú éjjel a temet?ben szeretne végs? búcsút venni kedvesét?l. Éjfélt üt az óra. Az erd?t villik – esküv?jük el?tt meghalt lányok szellemei – lepik el, hogy halálra táncoltassák az arra téved?ket. Myrtha, a villi-királyn? Albertnek is ezt a sorsot szánja, de Giselle kegyelmet kér szerelmesének.
Az Adolphe Adam zenéjére, Perrot, Coralli és Petipa által készített koreográfiát Eldar Aliev, az együttes megbízott igazgatója állítja színpadra.
Kozmér Alexandrát, az els? magántáncosnak újonnan kinevezett Bakó Mátét, valamint Oláh Zoltánt, Cserta Józsefet és Arhangelszkij Vlagyimirt is láthatja a közönség a f?szerepekben.
A Giselle 1841-ben kerül el?ször színre Párizsban, Jean Coralli és Jules Perrot koreográfiájával. Az ?sbemutatón Carlotta Grisi és Lucien Petipa táncolta a két f?szerepet. Kés?bb Szentpéterváron Marius Petipa némileg modernizálta a m? mozgásvilágát – ebben, a máig legismertebb verzióban a cári balett sztárjai, Maria Gorsenkova, Anna Pavlova és Tamara Karszavina alakították a f?szerepet.
A magyar bemutatót 1958-ban tartották.
„Régi jó tánc” – dél-dunántúli gálaest a Tánc Világnapjának alkalmából
A dél-dunántúli régió csaknem háromszáz néptáncosa ünnepli közösen a Tánc Világnapját május 2-án, a Pécsi Nemzeti Színházban. A Déli Kapu Folklórszövetség rendezésében megvalósuló program Baranya, Somogy és Tolna megye néptáncvilágának legjavából válogat.
Rég nem látott néptáncos sokadalom népesíti be a pécsi színházat május 2-án, amikor a Tánc Világnapja (április 29.) alkalmából három megye fiataljai tartanak közös el?adást. A régió néptáncegyütteseit tömörít? Déli Kapu Folklórszövetség tizenegy csoport m?sorával nyújt betekintést a Dél-Dunántúl jelent?sebb m?helyeinek tevékenységébe. Hasonló összeállítást harminc esztendeje láthatott utoljára a pécsi közönség. Színpadra lépnek Pécs és Baranya legjelesebb néptáncm?helyei: a 2010-ben ötvenötödik jubileumát ünnepl?, s az EKF-programot nagykövetként népszer?sít? Mecsek, a tavaly decemberben új táncszínházi és autentikus programmal el?rukkoló Misina, valamint a hatszoros „Kiváló Együttes” címmel büszkélked? Tanac. El?bbi két m?hely részér?l az ifjúsági korosztály is bemutatkozik. Baranyát emellett a komlói Pöndöly, a siklósi Pelikán, s a hagyomány?rz? m?fajban országos hírnévnek örvend? hosszúhetényi együttes képviseli.
A „szomszédvárak” is rangos csapatokkal veszik ki a részüket a gálaprogramból – Kaposvárról a hatvan esztend?s Somogy Táncegyüttes, Szekszárdról pedig a gyermek néptáncmozgalomban sok évtizede magas színvonaláról ismert Bartina érkezik a tánc világnapi rendezvényre. Tolna néptáncéletér?l rajtuk kívül még a tavaly kiváló eredménnyel min?sült Bátai „Sárköz” Néptáncegyüttes ad számot. Kísér?zenekarként közrem?ködik a Csurgó Zenekar, a hosszúhetényi hagyomány?rz?k fúvósai, a Mecsek Zenekar, a Pént? Rezesbanda, a Somogy Zenekar, valamint a Vizin Zenekar.
A május 2-i gála mintegy háromszáz gyermek és fiatal néptáncos közös produkciójával méltó ünneplést ígér, a régió és a Kárpát-medence gazdag hagyománykincsének jegyében.
Noverre élete, munkássága, esztétikája
Jean-Georges Noverre (1727-1810)
A tánc mesterségét Noverre Duprét?l tanulta, s 15 évesen túljutott élete els? szakmai csalódásán: idegen (svájci) származása és egyéni stílusa miatt nem nyerte el a fontainebleau-i udvar tetszését. Ezt követ?en a St Laurent-i vásári vígoperában táncol és ceremóniamester Poroszországban. David Garrick, a kor legjelent?sebb Shakespeare színésze- látva a Kínai Ünnepek cím? balettet, hívja meg a londoni színházba az egész társulatot. Ugyanakkor kötelességének érzi, hogy a fiatal koreográfus esztétikai kim?velésével is foglalkozzon. Megismerteti Noverre-t a Shakespeare-i dramaturgiával, Lukianosz, Quintilianus és mások m?veivel és a római pantomimmel.
Lukianosz, görög író, neve alatt 82, zömmel prózai m? maradt fenn, bár ezek közül kb. egy tucat hitelessége kétséges.Aristides Quintilianus (2. század) görög íróElgörögösödött római család sarja volt. A zenér?l írott könyve (Peri muszikhosz) révén vált híressé, ebben a ritmusról, a zene nevel? hatásáról és a természethez való viszonyáról szólt.
Noverre m?vészete stuttgarti 7 éve alatt tet?zik be (ahol mintegy 20 balettet ir). Dolgozott az Osztrák-Magyar Monarchia bécsi udvarában is, mint Mária Terézia udvari színházának f? balettmestere. Lánya, Mária Antoinette, mint francia királyn?, 1766-ban juttatja a párizsi operába. (Párizs azonban nem hozza el a várt sikert, mert a konzervatív közönség szívesebben tapsol a pásztorjátéknak, illetve a táncosok sem kedvelik, nem akarjék vagy nem tudják végrehajtani utasításait.) Dolgozik Gluckkal, Mozarttal (Kis semmiségek), kés?bb szakít vele és az olasz opera (Piccini) mellé áll, balettjeit pedig, melyek leggyakrabban az olasz operákkal szerepeltek egy m?sorban, egyre ritkábban játszották.
Noverre elméleti munkássága, esztétikája
Noverre koreográfiai gondolkodásmódjában az angliai élmények és Garrick barátsága meghozzák a dönt? fordulatot. Felismeri, hogy a tánc is, akár a zene, vagy a festészet, art imitatif, azaz mimetikus m?vészet, s ha az utánzás képessége a konkrét m?vekben kifejezést nyerne, akkor az „érzelem és értelem útján megszépített tánc megkapja végre azt a dícséretet és tapsot, amellyel egész Európa hódol a költészetnek és a festészetnek.”
Noverre célja, egy új irány kialakítása a táncm?vészetben:
„ Mell?ztem a szimmetrikus alakzatokat, s a lábak és karok mechanikus mozdulataihoz az egész ember testi-lelki mivoltának mozgását kapcsoltam”
„A természetet választottam vezéremül, ez adott nekem mintát, ez tanított meg, hogyan kell a táncot beszéltetni, hogyan lehet a tánccal minden szenvedélyt megfesteni és az utánzó m?vészet rangjára emelni.”
E program és gondolatok 1759-ben kötetté érnek, s még ebben az évben kiadja Lyonban, a tánc múzsája, Terpszichoré gyermekeinek ajánlva, 15 levélben megfogalmazott hitvallását, Levelek a táncról címen.
A levelek egyben Noverre koreográfiai fénykorának elméleti nyitánya is, melynek betet?zése a Stuttgartban töltött hét év, a m?fajteremtés periódusa. Többnyire Corneille-és Racine-drámái alapján írt szövegkönyvek szerint komponált cselekményes balett-drámák (Balet d’action).
Esztétikájának két alapillére:
1. a valóság h? ábrázolása
2. érzelmek kifejezése
Az érzelmek az örök emberi természet tulajdonságai, a táncos cselekvése viszont e tulajdonságok kirobbantására, ütköztetésére alkalmas, megtáncolt szituációkban való cselekvés. Ennek érdekében: – másodlagossá kell válnia a technikának, – s?t, a fenálló szabályok, akár érvényüket is veszthetik.
„Amíg nem az értelem … a tehetség irányítja a mozdulatokat, s nincs bennük érzés és kifejezés, … addig csak az ügyességet tapsolom meg, a gépembert bámulom, … nem hat meg és nem kelt bennem … élményt…”.
Táncm?vészeti tipológiái:
1. mechanikus vagy bemutató tánc (gépember)
2. pantomimikus vagy cselekményes tánc (mellyel a tánc a divertissement mellett a legvéresebb tragédiák közlésére is alkalmassá válik).
Noverre a drámai m?faj erényeit és els?dlegességét eltúlozta, túlbecsülte a líraihoz képest, olyannyira, hogy ez már kritikai érzékét, éleslátását befolyásolta. A lírai táncot már nem is tartotta igazi m?vészetnek.
Véleménye szerint egy m? akkor válik igazán cselekményessé, ha van expozíciója, bonyodalma és megoldása, m?veit is ennek az elvnek alapján rendezi.
Három m?fajt különböztet meg:
1. tragikus m?faj (ezt tartja legfontosabbnak)
2. nemes vígjáték (francia polgári dráma ill. a vígjáték stílusában)
3. groteszk táncjelenet (alacsonyrend?nek tartotta).
Noverre hangsúlyozta el?ször, hogy a balett komplex m?vészet, azaz, hogy akkor el?nyére válik, ha igénybe veszi a drámam?vészet, a zenem?vészet és a képz?m?vészet segítségét.
Noverre legjelent?sebb m?vei:
– Orfeusz és Euridiké
– Agamemnon bosszúja
– Jázon és Médea
– Antonius és Kleopátra
– Kis semmiségek – A párizsi bemutatóhoz Mozartot kérte fel a kísér?zene komponálásával. „Ami Noverre balettjét illeti, abból semmit sem írtam át, de mivel valami újat akar bel?le csinálni – éppen csak egy fél balettre volt szüksége, ehhez írtam zenét – azaz hat darab lesz benne más zenéjével, ez csupa nyomorult francia ária; a nyitányt, kontratáncokat, összesen 12 darabot én írom hozzá. – Ezt a balettet már négy ízben adták el? nagy sikerrel – de most már többet semmit sem akarok csinálni, mindaddig, amíg nem tudom, mit kapok érte, mert ezt csak barátságból írtam Noverre számára.” –írta Mozart.A bemutatókor – ami állítólag sikeres volt – Mozart szerz?ségér?l semmilyen médiumban nem tesznek említést.
Noverre követ?i
Pierre Gardel – monumentális táncos ünnepségeket rendezett (Francia forradalom tiszteletére). ? közvetítette mestere Noverre eszméit a dán Auguste Bournonville-nek (dán királyi opera balettmestere).
Jean Dauberval – Noverre tanítványa volt, legjelent?sebb m?ve: „A rosszul ?rzött lány.”
Charles Louis Didelot – Dauberval tanítványa, Oroszországban aratta legnagyobb sikereit, munkatársa Ivan Valdberg, az els? orosz koreográfus.
Gaetano Gioja – ? ismertette meg a balettdráma eszméjével Salvatore Viganot.
Lukianos:
Beszélgetés a táncról
(részlet)
Lykinos
Nem akarnál inkább, barátom, az ilyen átkozódással felhagyva meghallgatni, hogy mit mondok a táncról és a benne megnyilvánuló szépségr?l, és arról, hogy nemcsak gyönyörködteti azokat, akik nézik, hanem hasznukra is van, s hogy mennyi mindenre neveli és tanítja ?ket, s hogy milyen rendet visz a néz?k lelkébe szépséges látványokkal foglalkoztatva ?ket, értékes hallanivalókkal kötve le figyelmüket, lélek és test valamilyen közös szépségét fejezve ki? Mert az a körülmény, hogy mindezt zene és ritmus kíséretében teszi, nem gáncsot, hanem inkább dicséretet érdemel.
[…]
Lykinos
(…) Mindenek el?tt, úgy látom, avval sem vagy tisztában, hogy a tánc m?vészete nem valami újdonsült tevékenység és nem is tegnap vagy tegnapel?tt, esetleg nagyapánknak, vagy nagyapánk nagyapjának idejében keletkezett, hanem azok, akik a helyes tanítást közlik a tánc eredetér?l, azt mondják, hogy a világmindenség keletkezésekor született meg a tánc is, mint amaz ?si Szerelem kísér? tüneménye. Mert a csillagok kartánca és a bolygóknak az állócsillagokhoz való viszonya és ritmikus kapcsolódásaik és mozgásuk harmónikus rendje ennek az els?szülött táncnak a példaszer? megnyilvánulásai. apránként növekedve és mindig egy lépést haladva a tökéletesedés felé, most úgy tetszik, hogy fejl?dése csúcspontjára ért és valami sokoldalú és harmóniában gazdag és múzsákkal teli érték lett bel?le.
Fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre
Budapest, Magyar Helikon, 1959. (15., 17-18. o.)
Forrás:
MTI
mupa.hu
kulturpont.hu
kulturpart.hu
bmnsz.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
