Vandra Attila : Akiket követ az átok

Megtörtént eset az alapja…

 

 

Yuraszaki Yamamoto a 2009-es földrengés után költözött el családjával a Szamoa-szigetekr?l. A 2009 szeptember 29-iki, 8.1 fokos földrengés (2009 legnagyobb földrengése) mellékhatásaként keletkezett tsunami elmosta házát és vállalkozását. Bizonyos értelemben szerencséjük volt. Épp szabadságon voltak, így nem szaporították az áldozatok számát. Azonnal hazatértek, de még a házuk talapzatát is alig találták meg.

– El innen! Még ezt az országot se akarom többet látni! – mondta Yoko, Yuraszaki felesége. Nem volt egyszer? a biztosítás birtokába jutni, hiszen minden papír, amivel igazolni tudták, azt elmosta a szök?ár. Végül Yuraszaki Yamamoto csak kiharcolta. Volt mivel megalapozni új életüket Aotearoa-Új-Zélandon.

A christchurchi sushi-bárjuk 2010 nyarán már kezdett fellendülni. Yoko sokat adott a sushi és a kiszolgálás min?ségre, így hamar híre ment, hogy a legfinomabb christchurchi sushit A sárkánynál, vagyis Haku[1]-ban, Yamamotoék sushi-bárjában lehet kapni. Yuraszaki pedig értett a beszerzéshez. Megtalálta, hol lehet olcsón jó min?ség?, és f?leg friss alapanyagot beszerezni. Pedig volt versenytárs is, nem is egy. De a jó cégnek nem kell reklám.

A 2010 szeptember negyediki 7.1 fokos földrengést elég olcsón megúszták. Yuraszaki nagy gondot fordított az épület kiválasztására. Egyik f? szempont az a földrengésbiztosság volt, s f?leg, hogy ne legyen „partközelben”. Akkor még csak a régebbi épületek d?ltek össze Christchurchben, az 1960 el?tt épültek, amelyeket nem földrengés-biztosra terveztek. Bár Yuraszakira szinte ráesett egy tet?darab a központban, s a feld?lt polcok és egy megrepedt fal miatt nem kicsi volt az ?ket ért kár, szerencsésnek nevezhették magukat. Yoko elismeréssel adózott férje választásának.

– Túl vagyunk rajta! – bátorította Yuraszaki feleségét.

Az üzlet megérezte a rengés hatását, de 2011 elején már kezdett újra fellendülni. A gyermekeik is kezdtek már integrálódni az új környezetben. S akkor jött az Aotearoa-Új-Zéland legsötétebb napja: 2011 február 22. A gyermekek szerencsére nem voltak otthon. Amikor a konyha plafonja kezdett beszakadni, Yoko még ki tudott ugrani az ablakon, Egyik alkalmazottjuk maradt csak a romok alatt. A klienseknek is volt idejük kiszaladni, vagy ketten könnyebben megsérültek.

Yoko minden ízében reszketett. Sírógörcsöt kapott, s amíg két gyermeke épségben el? nem került, nem lehetett lelket verni belé. Azt csak másnap tudta meg, hogy Yamamoto kórházba került, de túlélte. Élete leghosszabb napja volt.

Fedél nélkül maradtak, mert az épület lakásul is szolgált. Yoko idegösszeomlást kapott. Yuraszaki úgy döntött, hazautaznak Japánba a rokonokhoz. Yokonak nyugalomra van szüksége, hogy a traumát kiheverje. Másodszor veszett oda mindenük, s két átélt földrengés, a felette összed?l? ház, az elveszettnek hitt család, túl nagy trauma volt Yokonak. Az elhatározást tett követte. Bátyjáékhoz utaztak Japánba, Sendaiba…

 

2011 március 9…

  

[1] Haku, a Chihiro szellemországban cím? japán rajzfilm egyik szerepl?je, egy sárkány. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.14. @ 19:48 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.