Marthi Anna : Folyondár

 

 

… mielőtt indulok – csak egy szóra, kéz a kézben

kirándulunk – ez egy emlék a jövőből,

a lány nem is én vagyok, a fiú te vagy;

süt a nap. Hajadban kis fehér virág: müge. Illatoz:

hajadnak erdei szél illatot kölcsönöz, játszunk,

te elől vársz, míg én fára mászom…és aztán

hozzád iramodok. Kikérdezel, mikor untam magam,

felsorolom – közben egy ingaóra jár, hallom,

hiába nesztelen – tegnap, előtte, tán sosem…

csak bambulok a tejeskávé közben, rád is

gondolok, látlak, amint letörlöd mosolyodat,

mert bús vagy, nem az szeret, kire vársz

ezer éve már, pedig mindig magad előtt látod,

hajába tűzöd a kis szagos mügét, kézen fogod

és egészen az erdőig “repíte-…néd”, tudom.

Legutóbbi módosítás: 2011.03.30. @ 20:30 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak