Vörösbegy.
Más vásárolni jár ide. Én meditálni. Az élet értelmér?l, mit minek és egyáltalán. Nincs erre kiválóbb hely.
Látom a zarándokokat, fém bevásárlókocsit tolnak, akad amelyik megráz, csípésével határozottan ráébreszt erre a világra.
Néhány hajótörött vagy menekült sóvár szemmel falja amit lát.
Akadnak rutinosak is, akik céltudatosan vándorolnak az akciós helyekre, azért jöttek, mert olcsóbban jutnak leend? önmagukhoz – egy-egy húsdarabhoz, süteményhez, ruhájukhoz.
… és ekkor elvonult el?ttem …, és nem kaptam leveg?t…
Eddigi életemet, annak minden percét ezért az arcért éltem, ezért az alakért, tartásért, amely méltóan viselte díszét, akit megszólítani sem mernék, nehogy a tökéletesség hajóján rést üssek ügyetlenségem id?be lökött énjével.
Hosszú, hullámos barna haja valami kissé indiános-újvilági arc körül, az enyhén hajló orral – és mindez az öntudatos n? mégis, szinte anyás mosolyával, ami oly összhangban a szexussal – ilyet, ha egyszer láttam eddig.
De most ez, ebben az id?mben végzetes.
A tökéletesnél ijeszt?bb nincsen, azon csak rombolhatunk. Ha kapcsolatba kerülünk vele – azért, ha meg nem, ezért gy?z a halál. És keret.
Valami borostás, méltatlan fickó, afféle kanja-bikája t?nik föl mellette, aki talán belefáradt a csoda befogadásába, vagy rá sem eszmélt, min? kincse van, ezért beszél vele úgy, ahogy beszél.
Most kéne küzdeni életre-halálra, törjön, aminek törnie kell!
Vagy elkanyarodni a húsosztályra, hogy még egyszer lássam farmerban, blúzban nagyszer? mozgását és fejét.
Végeztem.
– Auchan kártyára lesz. Hitelre. Egy összeg.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.19. @ 21:13 :: Petz György