Horváth Nóra : Egy eldobott virág

{2008-as évjárat}

 

Sétálok meg-megállva, sötét az út,

a friss gyep smaragdján lágy szellő   

szelíden elsimult.  

Mászik a hangya,

csápol a fűszál tetejénél,

az égbolt a fa ága,

benne ring a csöppnyi virága.

 

Megpillantom,

a kelyhét messziről is illatosnak érzem.

A fa vékony ágaiból

megérintek egyet,

hiába tűnik úgy, az enyém; nem,

derűsen néz rám a lélek-verem.

 

Egy hirtelen mozdulattal megválok tőle,

egy eldobott virág

válik belőle,

csupán emlék a földön heverve.  

 

Folytatom az utamat, előre

megyek, a tudattal; a virágot

bimbódzó állapotában megöltem,

ez a szívem mocskos bűne,

ott feküdt, ernyedten kihűlve.  

 

Elgörbült testtartását alig tartotta meg,

levelei a föld fölé húzták,

száraz szirmaira nehezül a felleg,

elbírták a nehéz terhet,

az új harmatcseppek, új rügyeket nyitottak nektek. 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 86 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).