Böröczki Mihály - Mityka : Balladasirató

2010.07.02. Böröczki Mihály - Mityka Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Legenda, mese, zsoltár,

egy nép vigasza voltál,

fakadtál rögről rögre,

krajcáros örömökbe,

horpadt vágyakba fújtad

sóhajait a múltnak,

voltál pokol és szentség,

éjszakák nyugodalma,

rózsafüzérnyi mentség,

fogódzkodás a dalba,

bűnt, bűnhődést ezernyit

sírtak beléd a vertek,

daloddal – elviselted,

legenda, mese zsoltár,

egy nép vigasza voltál,

koronás nincstelenség,

fakó, kopott, de élő,

Isten és istenfélő,

és nőttél, amíg adtál,

míg bele nem szakadtál.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.07.02. @ 06:53 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.