Bonifert Ádám : Virtuális jelenlét

Nyomtatás

Panaszkodtál, hogy mikor a sötét

reád borítja sűrű lepedőjét,

s bekapcsolod arcomat magadnak,

nem változik semmi sem,

egyedül vagy akkor is.

Szememre hánytad, hogy ha bánt egy gondolat,

s szeretnél a lelkembe látni,

felhangosítod belső hangomat,

de nem kapsz választ,

megmaradnak a kételyek.

Sírva mondtad, hogy azt gondoltad,

mindig mindenütt veled leszek,

mint az isten, ki mindenütt ott van,

de csak kápráztat a szemem,

s virtuális lényemet éred el.