Böröczki Mihály - Mityka : Juss

Benő a nincsen, mint a dudva,

számomra nem terem babér,

lassan már semmire sem futja

tizennégy sornyi munkabér.

 

Hogy mennyit érek – Isten tudja,

s mint nyűtt ölét egy rongy ledér,

szemérmetlenül odanyújtja

a jusst egy kifordult tenyér.

 

De mit nekem, ha jut a fényből,

kék égmagasból, tengermélyből,

a leggazdagabb én leszek.

 

Az egész világ velem dőzsöl,

s ha kifutok majd az időből,

költsétek el a pénzemet.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.09.17. @ 16:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.