Rózsa Ibolya : Kiáltanék még…

…sóbálvány vagyok, mozdulatlan, érzéketlen tömb… *

 

 

 

Kiáltanék még, ha  

engednéd, 

szívem repedésein át,  

a folyók zúgásán átüvölteném,  

hogy visszhangozna:       

    fáj       

    fáj       

    fáj…  

Ha ihatnék tenyeredből,  

hajnali könnycseppeket,  

harmatgyöngyöket  

pilládról, magam is  

elhinném álmaimat,  

hogy sírsz éjjelente utánam.  

Évek óta várom, hogy  

feloldódjak: sóbálvány  

vagyok, 

mozdulatlan, érzéketlen  

tömb égető sivatagban, 

ahol rögvest elpárolog, ha  

kibuggyan szemem tengervize  

s csak a só gyűlik  

rámrakódik  

megkövül  

bezár  

kínoz  

gyötör  

és rettenetesen fáj. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/