A Tigrisszemek folytatása.
Sarkig lefátyolozva járom a karavánutakat.
A lovak mellett alszom. A hideg el?l
éjjel a párájukba burkolózom és bárányb?r
csíkokkal melegítem a lábfejemet.
Virradatkor továbbindulok a csapattal.
Kis csomagomat szorítva testem el?redöntöm
a szélben, arcom ne érje,
b?röm a homok ne gyalulja.
A férfiakkal együtt küzdök minden lépésért,
az esti pihen?ért, a forró levesért s egy darab kenyérért.
Úti célomat még nem tudom,
de érzem, napról napra közelebb érek
az elkerülhetetlenhez.
————————————————————————-
A nével?k miatt ezt is át kell gondolnod, Kedves Lívia.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.11. @ 13:23 :: Püspök Lívia