Fényben vakon

� 

Koromsötét éjjelen szemünkkel

semmit nem fogunk fel a világból.

Kell egy gyertyányi fény,

mely a tárgyakról visszaver?dve

dereng? képekké teszi a látható világot.

� 

Majd felkel a nap

éjsötétb?l vakító fénybe lép a tér…

� 

A nap fényét a vízen játszva csodáljuk,

hullámok apró tajtékai közt,

mert ha belenéznénk a Napba közvetlenül,

az megvakítaná szemünk.

� 

Enyhülést az est hoz,

hol a fény lassan csendes sötétté alkonyul…

� 

nmagunkat is így látjuk más felszínén,

szerepszemélyiségek foszlányai közt,

hisz bel?lünk kifelé néz? szemeinkkel

csak a külvilágra tekintünk,

nem láthatjuk saját magunk legbelül.

� 

Talán túl er?s a fény vagy túl sötét a mély,

kivéve mikor a sötét és a fény összeér.

—————————————
Ez már volt itt egyszer, ha jól emlékszem, Attila foglalkozott vele. Miért került vissza?

124látogató,2mai

Szerző Takács Andrea-Babu 53 írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el."/Szabó Lőrinc/

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet