Ruder Jana : Kellett volna…

… mégis meg kellett volna

nyugtatnom magam –

ott, a tóparti csendben

csak a madarakra figyelni,

nem keresni szemedet

a virág kékjében

s a víz tükrében

 

a szárcsákat kellett volna hallgatnom,

ahogyan beledalolnak a levegőbe…

velük kurjantani, s szédülésig

forogni körbe, körbe…,

miként gyermekkoromban tettem…

akkor én

szinte felemelkedtem.-

 

de szavadat hallottam

a kormorán hangjában,

nevetésedet a sirály vijjogásban ..

s kellett volna még kacagnom a széllel,

hátat fordítani

mindannak, mi naponta marcangolja széjjel

a nyugalmamat…

csak néznem kellett volna a jégmadarat…

 

az idő halad..

egyik gödörből a másikba estem…

verdeső szárnyakkal csapkodok,

csendes dalaimban ordítok,

de nem hallod.

Már nem érted szavam…

hegyek mögé bújt a dallam.

 

Ki kellett volna lépnem

a sötét erdőből,

de erőmből már nem futotta…

 

tenyeremet nézem, a furcsa vonalat…

s fuldokolva siratom

rozsdamarta tegnapom..

 

Legutóbbi módosítás: 2009.04.07. @ 19:11 :: Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 105 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...