lehet még cifrázni,
antropomorfizálni
itt-létünk
(rossz) Biblia-olvasatát,
amit a természetben megláttunk,
magunk alá hajtottuk,
s úgy mondtuk – „a maga képére,
és úrnak, ahogy ? mindenek,
mi itt épp efelett…”
és amit legy?zni tudunk –
már szerethetnénk is,
ami legy?zne még,
abból istent csinálunk,
vagy hatókörébe nyomjuk,
legyen gondja vele,
de majd
eljön a mi id?nk,
és itt k? kövön nem marad,
mert saját apokalipszisünk van,
t?lünk teljes,
ahogy az irtószerek flakkonja,
ha tele.
megteremjük a halált,
amivel aztán küzdünk;
apránként, piciben,
kevesebbért vesszük,
többért adjuk,
hogy üzletünk megérje.
a francba
az emberközpontú szemlélettel,
a gy?ztes úr,
ha gyilkol – nem úr,
csak tettes,
ha birodalmi szinten is teszi,
vagy költemények ingoványán csal meg,
oly csábító, problémás, „lelkes”,
menj utána, véged máris.
maradjunk az élet-méltóságnál,
olvasatunk módosítani:
nem úrnak,
de jó gazdának kellünk,
nem örökösnek,
de akinek hiteleztek
e világi üzletben;
nekünk,
akik tudjuk:
két sejtburjánzás közül
melyik lesz gyermek,
vagy melyik a rák.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.22. @ 08:27 :: Petz György
