Juhász M. Lajos : timbuktu

“Legjobban azok a gyaloglásai sikerültek, amikor úgy érezte, nincs is sehol. És végs? soron egész életében erre vágyott: hogy ne legyen sehol.” (Paul Auster)

 

 

 

testem átment
a túloldalra
mikor látta szemem
hogy szembe jössz velem
ujjaim szememre rakták
a sötét üveget
ha átnézne szemed
legyen indokuk
nem látni szemeimnek
görbe tükrökben
éles képeit a jelenbe
siklott múltnak

ásított a fekete ház kapuja
az udvaron sáros terepjárók álltak
az egyik halványszürke füstöt eregetett
és titkos szobákban már nem
kereshettelek
megforgattam ujjamon
a Gy?r?t rajta rúna jelek
neveddel
rossz szokás
hétköznapi varázs
idegen mosolyt
t?zött arcodra a nap
ideges remegés
gyomromban
lenéztem a gödörbe
sörpadok korsók fejek
cigarettát vettem
ki a dobozból
és halványszürke füstöt eregettem

nem kerestem
mégis megtalált
megváltoztattam életem

(gnóthi szeauton)

egy pillanat alatt
megittam söröm
és ezredszer ismételve
rituálisan
              sorban
                         leöltem
                                     egykori
                                                 szavaim

de testem emlékezett
rád a túloldalon is
testedre és láttam
szád mosolyra nyílik
csók helyett
ujjaim homlokomra
tolták a napszemüveget
szemem belenézett
szemedbe csók helyett
szám mosolyra nyílt

Legutóbbi módosítás: 2009.04.28. @ 13:21 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)