Száznegyven éve, 1869. május 1-jén nyílt meg Párizs és az egész világ egyik leghíresebb mulatója, a Folies Bergere. Az intézmény fénykorát a múlt század fordulóján élte, de ma is eredeti helyén m?ködik.
A varieté épületét a kor kedvelt építésze, Plumeret a londoni Alhambra színház mintájára operaházként álmodta meg. Kezdetben a Folies Trevise nevet kapta, utalva az intézmény jellegére (a folies jelentése mulatóhely) és helyére (a rue de Trevise sarkán áll az épület). 1872-ben azonban névváltoztatásra kényszerültek, mert az el?kel? családból származó Duc de Trévise zavarba ejt?nek találta, hogy személyét a közönség egy mondén hellyel társítsa.
A tulajdonosk végül egy szomszédos utca, a rue Bergere mellett döntöttek (a szó az ez esetben pásztorlánykát jelent).
Kezdetben könnyen emészthet?, rövid operákat, pantomimel?adásokat mutattak be, majd áttértek a varietém?sorokra. Felléptek akrobaták, kígyób?völ?k, bokszoló kenguruk, idomított elefántok, a világ legmagasabb embere és egy „görög herceg”, akinek a reklám szerint büntetésképpen borították egész testét tetoválással, mert megpróbálta elcsábítani a perzsa sah lányát. A mulatóhely hírnevéhez hozzájárult, hogy Manet 1882-ben híres képet festett a Folies Bergere bárja címmel, amelyen egy italok felszolgálásával foglalkozó kisasszony, alakjának a tükörben visszaver?d? látványa és a háttérben a vendégek tarka forgataga látható.
Eduard Manet, Folies-Bergére bárja (1881-82)
1886-ban mutatták be az els? revütáncot, amely hiányos öltözet? lányokkal és pazar színpadi látvánnyal b?völte el a közönséget. A következ? években a táncosn?k egyre kevesebb ruhát viseltek, ezzel fordított mértékben lett egyre nagyobb a siker. Esténként 40 különböz? színpadi kép, több mint ezerféle kosztüm varázsolta a színpadra egzotikus, távoli országok rejtélyekkel, titkokkal telített izgalmas világát, csak a kiszolgáló személyzet száma 200 körül mozgott.
A mulató színpadán megfordultak a szórakoztatóipar elmúlt évszázadának legendái, fellépett itt Maurice Chevalier, Charlie Chaplin, Mistinguett, Charles Trenet, Edith Piaf, Jean Gabin, Dalida és mind közül a leghíresebb, Josephine Baker. A Bronz Vénuszként emlegetett afroamerikai táncosn? banántánca, melyben testét egy banánszoknya igyekezett inkább kevesebb, mint több sikerrel leplezni, a mulató védjegye lett.
Henri de Toulouse-Lautrec képe
A Folies Bergere sikerében tevékeny részt vállalt a magyar születés? Michel Gyarmathy, aki a második világháborútól volt a szórakozóhely m?vészeti igazgatója és rendez?je. A közönség soraiban is sok híresség fordult meg, rendszeres látogatója volt baráti körével a fest? Henri de Toulouse-Lautrec és Édouard Manet. A Folies Bergere ma is féltve ?rzi hagyományait, a revük címe ma is mindig 13 bet?b?l áll és nem maradhat ki bel?le a „Folies” szó.
Forrás: kulturpart.hu
Edith Piaf – Non, je ne regrette rien (1961)
http://www.youtube.com/watch?v=kFRuLFR91e4&feature=related
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
