csurai zsófi : útravaló gyanánt

– nagyonkamasznak, aki immáron tizenhat –

 

 

mikor tenyeredben lüktetni kezd
ezernyi változás és az apró házak

cédrus illatú nappalokba vonják a várost,
majd útra kelsz.
de árnyaid akkor is azt a régi

megszokott altatót dúdolják,
és a fények, zajok, illatok sokaságában,
örökké te maradsz a legszebb villanás.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - csurai zsófi