Takács Andrea-Babu : Ködbe folyva

Csendben ül a semmi,

hallgat és mogorva.

A magánnyal hálok

párnámon zokogva.

Arcod a múltba vész,

párás ködbe folyva,

szívemet az emlék

mégis körbefonja.

Kezem feléd nyújtom…

könnyem csordul halkan.

Lelkem megpihenne

ringató karodban.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Andrea-Babu
Szerző Takács Andrea-Babu 53 Írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el." /Szabó Lőrinc/