Édes lehetne,
mint a mézes
kéménysepr?,
az ég roséfényén
sepr?-pelyhek
úsznak.
Az lennél nekem,
ami az atléta
Bruce-nak,
de kásás hógolyó
ploccsan a Bazilikánál,
és sorszámot tépünk
a félelem bazi likánál
tápláléknak
svédsámliról
képvisel?
fánkelvek
komzumkéjenc
porcukor
végrizsel?
lángnyelvek
benzinbérenc
orrcukor
apróra a rendszer
váltott
h?séggel
csak egyszer hált
ott
a koponyai zsibongó
kapucsínóval csendesebb.
Hiányod
– h?, csendes eb –
a lábamnál
szundít
békepipánk
a paranoiás ópiáttól
mint egy
vérbeli punk
haragolyvás
kópiát tol
kéretlenül
a képedbe
ne vond meg
az n-t a jó piádtól
sajátodba
révedve
rideg
a jéghegy csúcsa
ú, ramaty ám
fent nem fázol
(rá)
uramatyám
te emlékszel,
mi inspirált,
hogy mint chilis babból
fingspirált,
slejmes álmokból
rímrolót sodorjak?
A körmenet
így is felteker estére.
Nézem,
te kerestél-e,
de nincs szám,
és kinek kell a tanulság,
ha elt?nünk, mint kopaszodó
kamaszpolcról
kanújság?
Legutóbbi módosítás: 2009.03.04. @ 01:54 :: Kodaj Bálint
