Nem mentség a jég, a hó.
Csúszok, mint kígyó,
nem vagyok hiteles
anélkül a begyakorolt
büszke testtartás nélkül.
A gondolat éggel kékül,
nagy akar lenni és szabad,
de végül a valóság húsos
szájával talajba harap.
Serken a vér.
A jó kövér, dús, és ringó,
én így képzelem.
Velem mi lesz a
hosszúra nyúlt járdaszéleken,
ha bet?kt?l részegen
nem tudok segíteni magamon?
Van még olyan angyalom,
ki újra langyos tavaszt lehel
a számba?
