Jó esetben a sokféle n? békében él egymással bennünk – udvariasan egymásnak adják a kilincset, mikor melyik eredményesebb az adott helyzetben, az kerekedik éppen felül. És azért eléggé hasonlítanak egymásra. Jó esetben
De vannak olyan személyiségek, akikben a különféle n?k egymást marják – gy?löli, megveti az egyik a másikat, vagy éppenséggel tudomást sem vesznek egymásról. Ilyen Janus-arcú személyiség t?z és víz, angyal és ördög – érthetetlen hirtelenséggel váltakozva – Sally, a Thália Színház Az ötödik Sally cím? el?adásának f?h?se.
Patológiás eset az – a pszichiátria „többszörösen hasadt személyiségnek” nevezi -, akiben több, egymással er?s konfliktusban él? „lény” lakozik.
Sally (Szalay Kriszta) gyenge, csúnyácska, kiszolgáltatott, látszólag jelentéktelen teremtés, aki id?r?l id?re meglep? átváltozásokat produkál: olyankor kislánykori babáiról elnevezett, egészen másfajta karakterek bújnak el? bel?le.
Derry a jóindulatú, életvidám, igen határozott lány, aki ismeri a „többieket” is: Nolát, az intellektuális m?vészlelket, Bellát, az érzéki szirént és Jinxet, a vérengz? bestiát, aki a valaha elszenvedett fájdalmak és megaláztatások miatt bosszúra szomjas.
Mivel id?nként széls?séges valójukban színre lépnek, Sallyt kiürült, visszahúzódó teremtéssé tették, akinek a „színeit” ezek a széls?séges lények elrabolták és bitorolják. Sally nem tud önmaga lenni, mert ezek a lányok uralkodnak rajta – ami ellen id?nkénti tudatvesztésekkel védekezik. De nincs menekvés, mert agresszív énje egyre nagyobb veszélybe sodorja.
Szabad madár – kalitkába zárva
A lények egymáshoz való viszonyát jól jellemzi az alábbi regényrészlet, melyben Derry a beszél?:
„Sally … hibája az egész. Ha ? nem lenne olyan gyenge, akkor belé tudna kapaszkodni önmagába, és ki tudná rekeszteni Jinxet, nehogy átvehesse a parancsnokságot. Én mindig fedeztem Jinx aljasságait és er?szakoskodásait, és mindig id?ben el?jöttem, hogy elsimítsam a dolgokat. Derry, a nyomjelz?, aki mindig vidám és der?s, aki mindig ott van, és eltakarítja a romokat, amikor Jinx valami rémeset csinál, és bajba keveri Sallyt. Mint ma is. Nem így lenne, ha én válhatnék a teljes személyiséggé. Lehunytam a szemem, és elképzeltem, hogy szárnyalok, mint egy szabad, vad madár… egyre magasabbra és magasabbra, aztán éreztem, hogy hullok lefelé… lefelé… lefelé… és aztán megint csak ott voltam, kalitkába zárva, Sally elméjének sötét oldalán.”
Sally kitörési kísérletei mindig egy-egy újabb öngyilkosságban fejez?dnek ki. A legutolsót éppen az entellektüel-hippi énje, Nola, a fest? követi el, aki a tengerbe akarja veszejteni magát, de amikor a parton csavargók meg akarják er?szakolni, el?bújik bel?le Jinx, a vadn?, és szétveri ?ket.
A pszichiátriai osztályon már Sally tér magához, és a pszichiáter, dr. Ash (Cserna Antal) kérésére megállíthatatlanul hadarni kezd magáról: ? Sally Porter, 29 éves, elvált, házasságából két tízéves ikre van, akiket apjuknak ítélt a bíróság.
Dr. Ash (a „beszél? név” jelentése: hamu) terápiás kezelése hatására Sally énjei sorra el?bújnak. Egyre többet tudunk meg el?z? életér?l, betegségének természetér?l és a gyerekkori traumákról, amelyek okozták.
A határ „normális” és „patológiás” személyiség között
Vajon miért kezd el szenvedélyesen érdekelni minket – néz?ket, olvasókat – egy patológiás személyiség?
Nyilvánvalóan azért, mert a normális és a patológiás személyiség határai nem élesek, hanem sokszor egymásba folynak. Számtalan élethelyzetben el?fordul, hogy meglep?, már-már széls?séges tulajdonságokat fedezhetünk fel magunkban, amelyeket id?r?l id?re elfojtogatunk. De meglétükkel – ha ismerjük magunkat – tisztában (és békében) vagyunk – és magunkkal egységben. Itt a nagy különbség: Sally darabokra hasadt személyiség, akit pszichiátere megkísérel összerakni.
Szalay Kriszta színészn? 25 évesen olvasta Daniel Keyes azonos cím? regényét.
– Nem a történet és a f?h?s patológiás vonatkozása ragadott meg, hanem a „többszemély?sége”. Azonnal éreztem, valamit kezdenem kell ezzel a m?vel – emlékszik vissza a regényt színpadra alkalmazó és a f?szerepet játszó Szalay Kriszta. – Hét évig készültem rá. 13 rendez?nél jártam vele, de egyikük sem látott benne fantáziát. Végül megcsináltam magam, amikor a Thália mint befogadó színház is megnyílt. Azóta van m?soron a Sally, telt házzal, 12 éve. A sikere engem igazolt – pontosabban az alapm? er?sségét és azt is, hogy ez a történet színpadra kívánkozik.
Pár éve az egyik Friderikusz-m?sorban szerepelt egy ilyen „több személyiség?” férfi, amilyen Sally. Amikor az agresszív énje hatalmasodott el benne, n?kkel er?szakoskodott. Amikor a „roham” véget ért, nem emlékezett semmire. Kardos Klára pszichológus kezelte regressziós hipnózissal – miként a darabban Ash doktor Sally-t -, és lassan sikerült visszavezetnie ezzel a módszerrel két éves kori önmagába, amikor el?bb intézetbe, majd örökbe adták a szülei. Ez akkora trauma volt számára, hogy elnyomta a tudata legmélyére, de közben megbetegítette az elméjét, kettéhasította a személyiségét.
– Az én közvetlen környezetemben is volt egy súlyos titok – emlékszik vissza a színészn? -, a húgomként szeretett, velem együtt feln?tt lányt is örökbe fogadták kicsi korában. Mindenki tudta körülötte, csak ? nem. De ez úgy van, hogy azért az ember öntudatlanul „tudja”, amit tudnia nem lehet, úgyhogy én mindenáron azon voltam, hogy derüljön fény a családi titokra, mert egészségesen élni hazugságok szövevényében nem lehet. Bármilyen sokkoló is megtudni az igazat, túl kell esni rajta, és fel kell dolgozni. Ez történik a darabban is.
Sally sötét titkának napvilágra kerülése megfosztja Jinxet szerepét?l. Az agresszorra már nincs szükség – Sally békében élhet sokféle önmagával, miután megtanul fájdalommal, de ép elmével gondolni kislánykora rémeire.
Hatalmas színészi kihívás megformálni Sally énjeit. Szalay Kriszta elképeszt? átváltozásokat produkál: úgy változik csúf, szánalmat kelt? „békából” csábító szirénné vagy tomboló szörnyeteggé egyik pillanatról a másikra, mintha csak egy másik n? jönne bel?le is el?.
– Nem tanulmányoztam a kóros, hasadt személyiség viselkedését, arckifejezéseit, mert nem érdekelt – válaszolja az Ötvenentúl.hu kérdésére. – Ezek a n?k bennünk lakoznak, ha nem is ilyen éles körvonalakkal, és én ezt akartam megformálni, ez érdekelt. Viszont nem engedtem, hogy filmfelvétel készüljön az el?adásról. Azt hiszem, nem tudnám megnézni magam benne. Mivel a színpadon a poklokat élem meg, valószín?leg kevesellném, amit utólag látnék.
Forrás: otvenentul.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
