Bevezetésül néhány most idézetet mondok, hogy fitogtassam széleskörű műveltségemet. Egyik maga a cím: Nihil sub sole novum, szól a Salamon királynak tulajdonított mondás.
Azután itt a következő, amit az orvosi felfedezésekkel kapcsolatban használunk: „Már Hippocrates (i. e. 460?-377?) is ismerte…”, vagy az egyiptomiak, vagy régi görögök és így tovább, mintegy megerősítendő a salamoni megállapítást. És ez jelen témánkra is igaznak tűnik, mert valóban az orvostudomány atyja kijelentette, hogy „azok a dolgok, amelyek a betegséget okozzák, meg is gyógyítják azt”, s ezzel jól párosítható Paracelsus 16-ik századi svájci orvos megállapitása, hogy „Ami nagy adagban méreg, az kis adagban orvosság”. Ezzel el is jutottunk ahhoz a tételhez, mely jelen eszmefuttatásunk lényege: „hasonlót a hasonlóval gyógyítani” azaz „similia similibus curantur”, ami a hasonszenvi gyógymód alaptétele.
A tétel tudomány rangjára emelése Samuel Hahnemann orvos-gyógyszerésznek köszönhető. Ő a hasonszenvi gyógymód megalapítója. Tételeit, tanait az Organon der rationellen Heilkunde (Racionális orvoslás eszköze) című művében tette közzé 1810-ben.
Hahnemann több mint száz szer gyógyszervizsgálatát végezte el és próbálta ki először saját magán, és kísérletei eredményei alapján alkalmazta azokat a gyógyításban. Vizsgálati eredményeit napjainkig több ezer gyógyszervizsgálat követte az általa lefektetett elvek szerint.
Hahnemann kereste azt a legkisebb anyagmennyiséget, mely még hatásos, ellenben mellékhatást nem okoz. Ennek érdekében hígította szereit. Hígította, és erőteljes rázásnak vetette alá, s ily módon dinamizálta azokat.
A hasonszenvi gyógymód hamarosan az egész világon elterjedt még a jeles orvos-gyógyszerész életében. Nálunk az „Organon” megjelenését követően gyorsan terjedtek Hahnemann tanai. Bugát Pál (1793 – 1865) és Horváth József (1794 – 1849) lefordították a művet magyar nyelvre. A 19.-ik századelejétől egyre több magyar orvos kezdte alkalmazni mindennapi gyógyító munkájában eme gyógymódot, így például Kossuth Lajos és Széchenyi István orvosa Almási Balogh Pál (1794 -1867) is, aki személyes kapcsolatot tartott fenn Hahnemannal.
Sorolhatnám a híresebbnél híresebb orvosok neveit, akik e tan elkötelezett hívei voltak, de csak szemelvényképpen említek egynéhányat: Forgó György (1787 -1835), aki Kisfaludy Károly barátja volt, Bakody József (1792 – 1845), aki saját kísérleteinek áldozata lett. De mind közül kiemelném Argenti Döme (1809 – 1893) nevét – ő volt a magyar hasonszenvi orvos-egylet elnöke. A Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan (I–II. Pest, 1864) című kétkötetes művét németre is lefordították, bel- és külföldön is elismert szaktekintély volt, betegei közé tarozott Madách Imre és Tompa Mihály is, ő szerkesztette a Hasonszenvi Lapok című orvosi kiadványt, valamint a „Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása” című füzetet, mely hét kiadást ért meg és igen népszerű volt a laikus olvasók körében.
Hahnemann tanainak méltó elismerését jelentette, hogy 1866-ban megnyílt az első hasonszenvi kórház Pesten, a Bethesda. Ezt megelőzően már 1848-ban a Batthyány kormány az egyetem tanmenetébe iktatta e tanok oktatását, professzort nevezve ki e célból. A kezdeményezés rövid életűnek bizonyult, mivel a szabadságharc leverése után Habsburg-ellenes mozgalomnak tekintették, és a hasonszenvi gyógyászat a kiegyezésig ismét tiltott gyógymódnak számított.
Később aztán magánkórház nyílt – 1870-ban – Pesten, az Elisabethinum, valamint hasonszenvi osztály nyílt a Szent Rókus kórházban is. El?bbit Hausmann Ferenc (1812 – 1876), utóbbit Bakody Tivadar (1825 – 1911) vezette.
A budapesti egyetemen 1871-ben két tanszék létesült: a Hasonszenvi kísérleti kórtani tanszék Hausmann Ferenc, és a Hasonszenvi különös kór- és gyógytani tanszék Bakody Tivadar vezetésével.
Ugorjunk egy nagyot az időben. Az utóbbi évtizedek mondhatnám, reneszánszát képezik a homeopátiának. Mert ugyebár arról beszélünk (!). Ma már kevesen használják a 19.-ik században elterjedt magyar kifejezést, és a köztudatba is ez a görögb?l képzett szó terjedt el, mely a homoios (hasonló) és pathos (szenvedés) szavakból tev?dik össze.
A módszer nemzetközi elismertségét jelzi, hogy 1996-ban George Vithoulkas görög homeopata orvos alternatív Nobel-díjat kapott a klasszikus homeopátiás tanok továbbfejlesztéséért és oktatásáért (for his outstanding contribution to Classical Homeopathy).
A nyugat-európai országokban tevékenykedő gyakorló orvosok közel fele munkájuk során homeopátiás szereket is alkalmaz, sőt az egészségbiztosító részben, vagy egészben támogatja is ezt a kezelést.
Hazánkban jelenleg a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület égisze alatt folyik homeopata szakképzés. A hároméves képzést sikerrel végző és vizsgát tett orvosok nemzetközileg elismert diplomát kapnak az Európai Homeopátiás Bizottságtól is. A diploma birtokában az Egyesült Királyságban külön vizsga letétele nélkül kapnak homeopátiás működési engedélyt az ott tevékenykedni óhajtók. Magyarországon nincs akkreditálva ez az oklevél…
****
Hivatkozás.
Argenti Döme: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan (saját példány),
Dr. Borbély K. és munkatársai: A homeopátia kézikönyve, Bp. 2007
Kóczián – Kölnei: Homeopátia Magyarországon 1820 – 1990, Bp. 2003
Jouanny, J. et al.: Homeopátiás gyógymód I., II., Boiron 1992
Legutóbbi módosítás: 2009.03.29. @ 13:41 :: dr Bige Szabolcs-
