Sonkoly Éva : Soulmates

“…nem ismersz! ” *

 

Szól a szó,

száll a gondolat,

kínlódik, lüktet,

majd elenged,

minden mondat.

Te benne vagy,

gondolatom

mire elér a szívedig,

csak remeg.

Tudom, majd

akkor is ott leszek,

ha akarod, s Te itt,

amíg alszom, lélegzem,

napokat számolok…

 

Varázslat az élet,

az lett volna…

…az első tekintetem

veled.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.02.18. @ 13:09 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 576 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"