néma gyászmenet
feketébe öltözött tegnapok
csüggedt sora
a világ születésre készül
én itt bent minden nap meghalok
ismerős falak
magamba zártam magam
versekbe gondolt behullott szavak
suttogják egyként
fára dobj kötelet
sajog a csend
itt kiabálni már nem lehet
suttogni sem
de kell a hang
légy te a harang
odakint
meghalni sem adatott
egyszer csak szóltak, hogy nem vagyok
az nem lehet
mondtam
de magamra néztem
és tényleg
nem voltam.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.13. @ 07:21 :: Nagy Horváth Ilona