Vágyainkra fátylat sz? a csendes éj.
Ölelj magadhoz, hallgatlak, mesélj.
Szállj velem e karjait kitáró pamlagon,
hol fejem az öledbe hajthatom.
Mesélj az érzékeiddel hangtalan…
most még a csendnek is hangja van.
B?römön érzem az ujjaid szavát,
minden rezdülést az érzelem hat át.
Percekbe álmodott órák,
hang nélkül suttogott érzelem,
föld-mélyr?l feltör? vulkán…
szállj velem… boldogan vétkezem.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.07. @ 00:01 :: Mentovics Éva