Az adótisztb?l lett díszletfest?, majd feltaláló Daguerre 1829-ben társult a képrögzítés módszereivel régebben kísérletez? Niépce-szel. Partnere ekkor már képes volt arra, hogy „alig” 8-10 órás exponálási id?vel fényre keményed? bitumennel bevont üveglapon képeket fixáljon. Niepce 1833-ban meghalt, ett?l kezdve Daguerre egyedül folytatta a munkát. 1837-re sikerült kidolgoznia a gyakorlatban is használható fotográfiai eljárást, amelyet jó üzletemberként magáról nevezett el dagerrotípiának (Niepce-r?l szó sem esett). Az eljárás során ezüsttel bevont rézlemezt tartott jódg?z fölé, majd 3-30 perces expozíció után a képet hatvan fokon, higanyg?z segítségével tette láthatóvá. Ezután tömény konyhasóval leoldotta az exponálatlan ezüstös részeket, így közvetlenül pozitív (de nem reprodukálható) képet kapott. A leny?gözött francia kormány azonnal megvette a találmányt, amelyet nem helyeztek szabadalmi oltalom alá, hanem ingyen az emberiség rendelkezésére bocsátottak. Még abban az évben forgalomba került az els? fényképez?készlet, amely fél mázsát nyomott, a dagerrotípia meghódította a világot, hazánkban a leghíresebb Pet?fir?l készült.
A dicskórusba csak Londonból vegyültek disszonáns hangok, ugyanis az angol William Fox Talbot azt állította, hogy az ünnepelt franciától függetlenül ? is rájött a fényképezés titkára. Hátrányba azért került, mert nem kapott olyan fejedelmi ajánlatot, mint Daguerre a francia államtól, így kénytelen volt az eljárást hosszadalmas módon szabadalmaztatni.
Talbot módszere még rövidebb expozíciót igényelt, ? alkalmazta els?ként az el?hívást és a papírra fényképezést, továbbá a pozitív-negatív eljárást. A történelem végül neki adott igazat: jobb min?ség? és sokszorosítható képet adó módszere néhány év alatt kiszorította a dagerrotípiát. (Ezt évtizedekkel kés?bb és jobb min?ségben a polaroid gépek támasztották fel, amelyek azonnal és pozitív képpel örvendeztették meg a felhasználókat.)
Az amerikai George Eastman volt az, aki a XIX. század végén feltalálta és Kodak névre keresztelt vállalata révén forgalmazni kezdte a celluloid filmet, a mai értelemben vett negatív filmet, lehet?vé téve az amat?rfényképezés elterjedését. Az els? színes felvételt 1861-ben készítették, de egészen a XIX. század végéig jobbára kézzel színezték a fotókat. Az els? széles körben is használható színes lemezeket a mozgóképet is feltaláló Lumiére fivérek alkották meg, de drága és lassú módszerük a kiváltságos keveseké maradt. A színes fotózás csak az 1930-as évek közepén piacra dobott Kodachrome film révén lett széles tömegek számára elérhet? hobbi. Napjainkra a hagyományos fényképez?gépeket szinte teljesen kiszorították a digitális gépek, amelyek alapvet? alkatrészei ugyanazok, de a film helyén fényérzékel? áramkör (CCD) található, amely a képet digitális formában tárolja el.
Forrás: www.kulturpart.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:33 :: H.Pulai Éva
