Egy ,,vörösboros giccs vers” :o) azokért a n?kért, akik a végs?kig hisznek, fájdalmasan ébrednek, és nemesen állnak bosszút.
Délibáb voltál,
Remeg? leveg?, szomjas szívemen.
Felrepedt a szám, már magam sem hiszem,
amit rebegek fájó ajkakkal, hisz nincsen kút,
és hangja sem volt szívb?l jöv?,
csak egy beképzelt árny volt, a szív óhaja,
egy vágy volt, hogy elhiggyem,
enyém a táj, régóta már.
Ma torkom szorítja a felismerés,
csupasz játékszer voltam.
Könnycsepp-tócsámon végig fekve,
nézted, ahogy elnyúlok a homokban,
er?tlen felismerésben,
hogy vized nem engem itat és nem ebben
a világban építettél kutat.
