– Nézz az égre, s mit látsz? Mondd, s ne hazudj az agynak, a szemnek: Hatalmas terepasztalon a hegyek A völgyét átszel? folyók, Valahogy nem kékek, vérvörösben gazdagok. – Halljam ez még nem a vég, jobban: Országok, hatalmas puszták Amin nem a búzakalásza leng, S nem a vadszél tépkedi az erd?t Ez az izzadság s a félelem sikolyos kénterem. – S mondd látod a messziségben a csillagokat: Ott azokat? Természetesen. ?t ágú vörös monumentek, Beton, vas félelem elegye, S közte suttogják a tömegek. Kószáló árnyékok: a farkasok – Farkasok, inkább egy ordas fenevad Megalázott csorba teste, csontos, vicsorog S most jól figyelj, hallgass Tíz perc alatt megváltozott a világ. Leverték a vérvörös csillagokat S most a hatalmas kar Elengedi ezt a pici világot. – S hallod ahogy felsóhajt, Rongy ezernyi életév? S megülepszik a szemek mélyén Egy megnyugodott vidám falevél? Nem! – Mi az hogy nem?! Túlnézek a határokon ahol, Megannyi vérszomjas kuvasz csahol Várva a bosszú édes kesernyés ízét: Mit beszélsz te balga hisz, Te is szabad legyél. Nem érzed a falevelek susogását Súlya van a vasnak, s a pénznek. S a megannyi e világnak népe Szemében ez a világ fabatkányit se ér. – Te kosztos vészmadár elég legyen! Nem állok párbajra, az id? majd mesél. Drága barátom teltek a hetek, a napok, De te még mindig nem látod Játszadoztak velünk a gazdagok S nem az volt a cél mi az igaz. Mert a gyáva ebek h?ségesek a húst adókhoz. – Látom. De még azt is, játéka lettünk a valóságnak, De te nem érted meg azt Ránk hagyta a sors a dolgokat. S a nagy mártírok megmutatták Mi sem fontosabb ha nem avatkoznak bele Az olyan érdekeltségekbe ahol áldozni kell. – De hogy nézhette végig milliónyi ember Ahogy a kéjes lator felgyújtja a pusztákat s a népet Hát így drága barátom, itt már rég nem a lélek a súlya S nem a hit a tengelye az emberiségnek.